Sziasztook:) Nos, hát igen, ez a két hét nyaralás egy kicsit elhúzódott. Mármint nem nyaralni voltam egész idő alatt, csak egszerűen nem volt lehetőségem jelentkezni. (oké, egy hete már írhattam volna, de na. bocsánat.) Ami az eltűnésem alatt zajlott: Először is elmentem Balatonkenesére egy barátnőm családjával. Egy egyszerű kis nyugis nyaralás volt, semmi különösebb dolgot nem tudok kiemelni. Tudjátok, ez a minden nap lemegyünk a strandra és négerek leszünk típusú. Ez után következett az igazi, úgymond "családi" nyaralás. Anyával meg a barátjával elutaztunk Máltára két hétre. Gábor (Anya barátja) rokonaihoz mentünk, ha jól emlékszem az unokatestvéréhez. (Meglepő módon sokkal jobb fej, mint a Gábor) Van egy férje, és egy gyereke is, aki mivel nem tudta kimondani a nevem, Nonini-nek hívott:3 How cute. Máltát nagyon élveztem, imádok olyan helyekre utazni ahol még nem voltam, (bár ki nem?) ráadásul most repültem először. Oké, mondjuk a repülés nem volt a legjobb, mert leszálláskor elkezdett őrűlten fájni a fülem. Konkrétan olyan érzés volt mintha ki akarnának szakadni, aztán plusz ez az állkapcsomra is átterjedt. Ez ment körülbelül 20 percig, mivel nem kaptuk meg a leszállási engedélyt, aztán két napig alig hallottam valamit, ami azért elég gáz volt, mindig vissza kellett kérdeznem. (Tudom, hogy rágózni kell, meg ásítozni, de csak jobban fájt tőle.) Ééés akkor jöjjenek a képek:

Magyarázat: 1.) Gondolom ezt kitaláltátok bármiféle magyarázat nélkül is, de azért elmondom, hogy ezt a képet a repülőről fotóztam odafele, kb Olaszország felett. 2, 3.) Ezek a képek a Golden Bay nevű strandon készültek. Első nap voltunk itt, ez volt életem első homokos strandja:D 4, 5.) A képeken a St. Julian's Bay környéke látható, nagyon szép hely, imádtam ott sétálni (a strand egy kicsit kicsi szerintem.) 6, 7, 8.) Ezt a három képet a híres Popeye Villageben lőttem, engem leginkább egy Disneylandra emlékeztetett a hely. Mármint ez nem egy vidámpark, hanem egy régiesen berendezett falu, gyönyörű stranddal. Annyiban hasonlít, hogy minden Popeyről szól:) 9, 10.) Cominon, a Blue Lagoonnál csináltam a képeket. Málta egyik leghíresebb strandja, nagyon gyönyörű. Mellesleg itt csípte meg Gábort egy medúza. (y) 11.) Marsaxlokkban készültek a képek, ami arról híres, hogy hetente egyszer vasárnap délelőtt tartanak egy hal- és minden más cuccos piacot. 12, 13, 14.) Gozo szigetén fotóztam le kétféle helyzetből az Azure Window-t, illetve csináltam egy képet a hajóról is mielőtt kikötöttünk. Az Azure Window alatt egyébként nagyon jól lehetett úszni. Nagyjából olyan 10-15 méter körül van a vízmélység és nagyon tiszta. 15, 16.) Bugibbában készültek a fotók, ez volt az egyik kedvenc helyem a hatalmas pálmafák és bazárok miatt:) 17.) Egyik nap elmentünk a Marine parkba, ott láttunk papagáj, fóka és delfin show-t is. 18.) Ezt az aranyos pálmafát nem hagyhattam ki, annyira tetszik:D Vallettában találtam.

Hát, ennyi lenne a nyaralós poszt, szerintem nem lett túl érdekes, talán a képek feldobták egy kicsit, de mindegy is. Mostantól megint lesznek rendszeresen bejegyzések, ha nem lesz időm akkor is fogok időt szakítani az írásra, megígérem:D Jaj, és kérnék egy kis segítséget is, így a végén. Idén lettem nyolcadikos, és hát a nagy döntések nem az erősségeim, úgyhogy ha tudtok ajánlhatnátok nekem valami iskolát. (gimnázium kéne, mindenképpen olyan, ahol van 0. év angol haladó előkészítő, nem túl erős, de azért nem is gyenge, és Budapesten található.) Leginkább személyes véleményeknek örülnék, mert hát a weblapokat én is meg tudom nézni, de azokból nem derül ki semmi. Előre is köszönöm^^

Igazából mióta hazajöttem Vókányból az égvilágon semmi sem történt. Ültem bent a szobában és animéket meg youtubeosokat néztem szinte egész nap. Nem azt mondom, hogy ehhez is volt kedvem, de semmi nem jutott eszembe, hogy mit csinálhatnék. Leginkább ki akartam mozdulni, de nem volt kivel, mindenki elutazott. Amikor meg végre beleegyeztem, hogy egyedül elmegyek a mekibe és iszok egy jegeskávét, aztán meg megpróbálok újra gördeszkázni és trükköket kipróbálni, elkezdett zuhogni az eső. És ma is csak zuhog, zuhog, zuhog amióta felkeltem. Szóval, ennek az egésznek a lényege az volt, hogy elmondjam, hogy semmi nagyról vagy izgalmasról nem tudok írni, csak kisebb, nektek lehet, hogy jelentéktelenebb dolgokról.

Említettem, hogy mindenki elutazott, és ez alatt tényleg mindenkit értek, tehát Anett is, aki ezekre az időkre mindig rám bízza a teknősét. A neve Tekla (eléggé borzalmas név, ráadásul a teknős fiú, úgyhogy mi csak Bélának hívjuk) és akkor most nálam nyaral egészen jövő hét keddig. Igazából nem egy túlságosan jófej állat, és ere csak most tudtam rájönni, mert most van nálam először a csirke óta. (igen, volt egy kiscsirkém, nagyjából pont a blog írásának kezdete előtt.) Ha Bélát kiveszem a terráriumából, akkor elindul valamerre, és engem teljesen figyelmen kívül hagy. Akkor is, ha beszélek hozzá. Fogja magát és csak úgy random hátat fordít nekem és elskerázik. Csibuszal ez nem így volt. Ő szinte mindig kint volt a kis csirkéknek berendezett lavrocskájából, és sohasem menekült el. (még akkor sem amikor kint voltunk az udvaron, vagy a parkban) Sőt, egyenesen félt és őrült hangosan csipogott, ha nem voltam vele, és ha elindultam valamerre, jött utánam amilyen gyorsan csak tudott. Ha beszéltem hozzá, rám figyelt és a szemembe nézett. Annyira kis aranyos volt, nem volt még ilyen hűséges kis állatkám, mint ő.

Kép magyarázat: Az első képen Béla látható, úgy általában. A második képen Béla megpróbált belemászni a görögdinnye maradékomba és fennakadt a tálon, én meg jó gazdi módjára ahelyett, hogy kiszabadítottam volna, lefotóztam. A harmadik képen megint csak Béla van, most éppen miután másodjára is leesett az ágyról. (katt rájuk a nagyobb méretért)

Ezen kívül tegnap elmentünk anyával személyit csináltatni, hogy el tudjunk majd menni nyaralni, és életemben először repülőn ülhessek. (te jó ég, nagyon várom már:D) Szerencsénk volt, mert reggel összeomlott az egész rendszerük, és csak délutánra sikerült megjavítani, ezért nagyon kevesen voltak, tök hamar végeztünk. Ami viszont negatívum, hogy nagyon szörnyű lett az igazolványképem. Ah, pedig direkt aznap mostam meg a hajam, meg a kedvenc pólómat vettem fel, erre a csávó meg nem képes szólni, hogy mikor fotóz, és még csak újat se enged csinálni. Úgy nézek ki, mint aki szellemet lát. Utána bementünk az ottani könyvesboltba, mert anyának volt 15%-os kuponja. Három könyvet is vettünk, nekem meg olyan fangirlingem volt, minimum egy percig ugráltam és sikítoztam, aztán meg csak úgy néha elszórtam, amikor eszembe jutott. Megvettük Maggie Stiefvatertől a Lingert és a Forevert, meg Nathalie Somerstől a Lányok Regénye újonnan megjelent harmadik részét. (igen, szörnyű címe van, de nagyon jó könyv) Ez nem volt beszervezve, de amikor megláttam, hogy kiadták.. Egy 6 részes francia sorozat, de tavaly mikor elkezdtem olvasni abba kellett hagynom a második résznél, merthogy nem tudok franciául.

Ja, az új designt el is felejtettem megemlíteni. Hát, rengeteget szarakodtam vele, leginkbább a menünek a kódjával, mert sehogy se akart olyan lenni, amilyet én szerettem volna. Legutóbb nem tudom, hogy sikerült beilleszteni az oldalsó táblázatkódba, de ahogy kicseréltem a képeknek a linkjét (mert ugye csak annyit kellett volna csinálnom, és az is látszik, hogy csak annyit csináltam) összeomlott az egész cucc, és fogalmam sincs, hogy miért. Meg még annyit, hogy eredetileg egyáltalán nem ilyennek indult a dolog, nem is az óceán (vagy tenger) lett volna a fő téma. Mindegy, a lényeg, hogy sikerült megcsinálni, és végre készen van. :)

Hát ismét itt vagyok, megint tudok írni. Csupán annyi történt, hogy el voltam utazva, a civilizáció háta mögé öt kerek napra. Vókányban voltam, Pécs közelében a Matild szerencsésebb diákjaival. (Aki nem tudná: Matild = Egy budapesti média iskola. Hetente 1x-2x vannak délutáni foglalkozások) Minden nyáron elvisznek minket egy birtoklátogatásra (nem táborba!:D),  egy hegy tetejére kettő pici kunyhóba, ahol nincsen se áram, se víz, se konkrétan semmi. Ami van, az erdő, toportyán férgek (nézz utána:D), vaddisznók, szarvasok/őzek, pelék, sok-sok csalán és szúrós bokor, szúnyogok/lódarazsak/böglyök, Tomi és Máté, akik nagyon helyesek, pottyantós vécé, hálózsákban alvás pár matracon, az alacsony plafonú padláson, orbitális nagy pókok, sok-sok házimunka, számháborúk (Pécsett a Széchenyi téren is), vadász 100-ad (éjféli erdőben bujkálós játék, többnyire zseblámpa nélkül), lepra (nyugi, az is csak egy játék:D), szörnyű poénok, és lavórban fürdés együtt, az összes többi lánnyal. (a fiúk kint fürdenek a teraszon..) Szóval nagyon nagy vonalakban ez lenne Vókány. Én idén voltam másodszorra, tehát már ismertem a terepet, és őrangyal is lehettem. (olyan személy, aki vigyáz valaki újra) Mivel ez az egy hét konkrétan egy évnek tűnt, és rengeteg minden történt, nem nagyon tudnám ilyen szépen, egybefüggően megfogalmazni, ezért azt találtam ki, hogy pontokba szedve leírnám a viccesebb, érdekesebb dolgokat/történeteket. Amit még előtte elmondanék, hogy Matildba csak ilyen jó (vagy jónak látszó) gyerekek járnak. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy mindenki stréber és a tanuláson kívül nincsen élete, csak olyanok, akik csöndben tudnak maradni és odafigyelni amíg Misi (a Matild vezetője) beszél. Egy borzasztóan jó társaság/közösség. Senki nem veszekszik senkivel, nincsenek viták, kiabálások, egymás szapulása, de közben mindenki nagyon kedves, jófej, és vicces. Az egyetlenek, akiket lehet szidni, azok a tipikus tanárok. Misi is tanár volt régen, és ő az, aki a legjobban utálja az ilyen tipikus tanárokat, ami ugye azt jelenti, hogy ő is nagyon humorosan adja elő a dolgokat, meg iszonyat kedves:) Na, jöhetnek az élmények.

1. Vera idén kettő nagyon vastag jogszabályos könyvet hozott. Nagyon durva a csaj, egy olyan felnőttet nem ismerek, aki okosabb nála, és ez teljesen komoly. 14 éves, most tette le a felsőfokú angol nyelvvizsgát és bármit kérdezel tőle, ő tudja rá a választ, akármilyen fizikai elméletről, vagy a fehér lyukakról az űrben legyen szó. Imádok vele beszélgetni, habár sokszor a felét sem értem annak, amit mond, de mégis annyi felesleges (vagy nem) információt kapok, mint senki mástól.
2. Mikor felfelé gyalogoltunk a hegyre akkor szakadt az eső, és teljesen fellazult a talaj. Konkrétan folyt lefelé a sár a meredek hegyoldalon, és egy csomóan hasra estek. Én nem, amin eléggé meglepődtem, de persze örültem is neki:D
3. Minimum 15x meséltem el, hogy miért vagyok tiszta seb. Statisztika: Miután elmondtam mindenki rácsodálkozott, hogy gördeszkázom, és megkérdezték, hogy milyen deszkám van. Hárman sejtették, és összesen egy valaki tudta, hogy mi az a longboard.
4. Három topjoyos kupakkal lettem gazdagabb. Egyet vettem én Pécsett, egyet a Zsani, egyet pedig a Tomitól kaptam szülinapomra, meg minden más ünnepre.
5. Megtanultam kettő koreai rap szöveget, de fogalmam sincs, hogy mit jelentenek. Ezen kívül most már el tudom mondani németül, hogy nem tudok németül, és kaját kérni is tudok.
6. Krisztián a vonaton meghallotta, hogy animéket nézek (és azt is, hogy yaoikat), és a másik a vonaton, amikor mellettem kellett ülnie egy csomót beszélgettünk ezekről a dolgokról. Nem nagyon hagyta, hogy elmagyarázzam, elkönyvelt engem buzi anime pornó nézőnek.
7. A pécsi számháborúban kb. öt kívülálló sütötte el a poént, miszerint ő lelőtt engem, és igenis vegyem le a számomat és álljak ki. Voltak, akik segítettek számokat leolvasni, ezek közül egy külföldi volt.
8. A vadász 100-adban kb. 8-an voltunk egy csapatban. Amikor mi voltunk a vadászok (tehát mi kerestük zseblámpával a többieket az erdőben, és próbáltuk megakadályozni, hogy a többiek befussanak a körbe) akkor a Zsanival meg a Tomival + a Gergővel mentem együtt. Eléggé féltünk mindannyian egy bizonyos ponttól lejjebb menni a hegyen + valakinek ott kellett volna maradnia a kereszteződésben őrködni, de senki nem akart egyedül maradni. A fiúk úgy akarták, hogy mindkettejükkel megy egy-egy lány (persze mi mindketten a Tomival akartunk menni, de ezt nem mondtuk ki, csak egyértelmű volt.), vagy ők ketten és mi ketten, mi viszont fiúk nélkül túlságosan féltünk. Tehát az egész játékban végig egy helyben álltunk, és beszélgettünk.
9. Máté egyik kiszemelt áldozata voltam ijesztgetés terén, ami azt jelenti, hogy naponta 2x megijesztett, aztán jót röhögött. Megkérdezte, hogy megyek-e vele bátorság próbára, de egy perccel azelőtt mondtam a Zsaninak, hogy megyek vele. Ezt titokbanegy kicsit sajnáltam.
10. Az első állomás a bátorságpróbán abból állt, hogy a Tomi meg a Gergő kiugrik a bokorból és halálra rémisztenek. Na, de mindenkinek kellett magával vinnie egy teli pohár vizet az egész pályán, és megpróbálni nem kiönteni. Átlagosan az összes páros egyik tagjának a vize a Gergőn végezte. (Nálunk a Zsani öntötte rá véletlenül az egészet, mert ő haladt elöl)
11. Amikor önismereti játék volt, (mindenkinek volt egy papírja, amin rajta volt az egész Vókányos névsor, és körbe kellett járni és leírni a neved mellé mindenkiről a véleményedet) a Máté elfelejtett az én papíromra írni, így a vége felé vittem neki oda. Éppen a Fruzsival beszélgetett, így a Fruzsi látta amit ír. Máté azt írta, hogy kíváncsi, de a Fruzsi először azt olvasta, hogy kívánatos, és nagyon hangos röhögésben tört ki, majd tájékoztatott róla minket is. Máté meg én is elvörösödtünk, majd pedig mi is jót nevettünk:D

Ezeken kívül persze még rengeteg dolog történt, rengeteg poén született, amin fél órát nevettünk, meg minden. (Például olyanok, mint Ábel igenis szülni fog, mert joga van szülni, de ezeket úgyse értenétek) Most ennyi jutott eszembe, szerintem így is kilométerekkel jobbat tudtam írni, mint tavaly a régi blogomra. Az valami katasztrófa lett. (Oké, lehet, hogy jövőre meg majd erre mondom azt) Még annyit, hogy még ma éjszaka szándékozom befejezni az új kinézetet, szóval holnapra már tuti fent lesz:))

Egyre jobbak a címek, nem? Mindegy, legalább a gyomorgörcsök már elmúltak, tettem érte, hogy ne tudjak menni táncolni. Persze nem direkt, csak történt egy kis baleset, ami miatt most nem nagyon tudok mozogni. Nem kell olyan nagyon súlyos dologra gondolni, nem vagyok ágyhoz kötve, járni is tudok, meg a kezeimet használni, (bár a balt eléggé korlátozottan) csak hát a futás, a tánc, a gördeszkázás, és mindenféle sport nem nagyon megy, mert eléggé üvöltenék közben a fájdalomtól. Szóval tegnap a többiekkel megint lementünk a mi kis törzshelyünkre. Jött velünk egy számomra teljesen ismeretlen lány is, Barbi a facebookon ismerte meg, és most találkoztak. Egyébként nagyon aranyos. (: Egy darabig ültünk, meg beszélgettünk, de ez nem volt egy izgalommal teli tevékenység. Mondtam a többieknek, hogy elmehetnénk abba a fagyizóba ahol pár napja voltunk, és mivel az ott egy ilyen dombos környék, (persze lebetonozva) ezért pont jó egy longboardhoz. Felmásztunk a tetejére, majd a többiek lementek, hogy mikor leérek az aljára, és egy kicsit lelassulok, hogy le tudjak szállni, akkor elkapják a deszkát. Hát igen, ez volt a terv. Még a domb felénél sem jártam, de már olyan gyorsan mentem, mint még soha. A gördeszka beremegett alattam, és nagyon nehéz volt irányítani. Eléggé megijedtem, mert hát ez a sebesség még csak nőni fog, és szinte biztosra vettem, hogy el fogok esni. Ezért inkább megpróbáltam leszállni. Akkorát estem, mint még ezelőtt semmikor, semmivel. A trikóm szétszakadt, a fél hátam felhorzsolódott, a térdeim is (az egyik elég rendesen, egészen a húsig), a derekam, meg a bal könyököm. A rózsaszín pólóm szinte teljesen pirosra és szürkére színeződött, továbbá az összes seb őrülten vérzett. Úgy néztem ki, mint egy zombi. Az esés után egy ideig még nem éreztem semmit, amikor felkeltem nevettem, aztán megláttam a többiek arcát, ahogy szörnyülködve végignéznek rajtam. Hát én is megtettem, és azonnal pánikba estem. Segítettek visszamenni a helyünkre, ott lemostam magam, meg egy anyuka bekent fertőtlenítő krémmel. Eléggé kellemetlen szituáció volt, mindenki körénk gyűlt.  Legszívesebben üvöltöttem volna, annyira fájt.

Az éjjelem csak rosszabb volt, sehogy sem sikerült elaludni. Akárhogy feküdtem, a hátamon lévő seb szörnyen fájt, a bőröm égett, viszont nagyon fáztam, a hideg rázott folyamatosan. Olyan fél kettő körül fogtam magam és leültem a padlómon lévő matracomra és nekidőltem a radiátornak. Így elvoltam egy darabig, próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalomról. Legfőképpen azon gondolkodtam, hogy mi történne, ha Dávid online lenne, én meg ráírnék. Ezer féleképpen elképzeltem a dolgok alakulását, az összes a Szent Johanna Gimis éjjeli Reni - Cortez beszélgetésre emlékeztetett. Egy idő után (három óra körül) elfeküdtem a matracon és végre elaludtam, de négykor már megint ébren voltam. Arra keltem, hogy hányingerem van, rögtön rohantam is kifelé. Ezt még párszor eljátszottam, (közben el-elaludtam) majd egyszer csak a wc mellett ülve arra lettem figyelmes, hogy anyának szól az ébresztője. Ez után már nem aludtam vissza.

A mai napom kellemesen telt. Bekötöttem a sebeket, és így mentem el a többiekkel csavarogni délután. Leginkább egy ilyen pszichopata korházas anime gyilkosra hasonlítottam. Csak egy kis vér hiányzott. Elkísértek a kurzusra is, hogy beszéljek a tanárral. Nagyon megértő volt, ennek örültem. Annak viszont kevésbé, hogy nem futottam bele Dávidba, pedig 100%, hogy megkérdezte volna mi történt. Amikor valami érdekes történik velem, vagy mondjuk az átlagosnál szebbnek érzem magam akkor sosem találkozunk. Bezzeg, amikor zsíros a hajam, mosásban vannak a jó cuccaim, fáradt vagyok és karikásak a szemeim akkor mindig...

Ma reggel arra ébredtem úgy reggel nyolc körül, hogy valaki csönget, viszont reagálni képtelen voltam rá, még félálomban voltam. Valószínűleg azt hittem, hogy csak álmodom, már rengetegszer történt ilyen:D Szóval az illető felhívott telefonon is, Niki volt, és azért jött, mert ma volt a ballagás. Mármint nem a mi ballagásunk, nekünk majd jövőre lesz. Háromra kellett bemennünk a suliba díszíteni, ötkor kezdődött az egész. Addig filmet néztünk, beszélgettünk, hajat mostunk és megtettünk minden szükséges előkészületet. A ballagás igazából simán lezajlott, nem volt semmi érdekes, kivéve azt, hogy a Bono anyja meg az élettársa még mélyebbre ásta magát a szememben. Pár napja írt egy egy évvel ezelőtt feltett képemhez egy vitát szító kommentet én meg kitöröltem. Ezt másnap még egyszer, majd ma megosztotta a képet és leírta, hogy milyen kicsinyesen viselkedem konkrétan azért, mert nem szeretném, hogy a fényképeim az ő családi ügyeikkel legyenek telekommentelve. Mire közösen fogalmaztunk erre egy frappáns választ, tele intelligens szavakkal, törölte a bejegyzést. Lehet, hogy jobb is. Pár perce, az élettársa újrakezdte az egészet, és megpróbált minket a Bono ellen fordítani, ismét. Elvitatkoztam vele egy ideig, aztán közölte, hogy majd ő kitörli a kommentjeit. Zárásként megköszöntem neki a segítséget egy mosolygós fejjel. Most mondjátok meg, nincs igazam? Mert szerintem rohadtul az van.

Ezen kívül nem emlékszem, hogy mondtam-e, de ugye úgy volt, hogy én meg a Panna megyünk együtt tánc kurzusra 20.-21.-én. Ezt a tánctanárom szervezi, mindkét nap három óra tánc, összevonva a másik csoporttal. Dávid csoportjával. És Dávid is jön. (Mellesleg: Most jutott eszembe, hogy mivel kint leszünk, és meleg lesz, lehet, hogy a pólóját is le fogja venni:D Te jó ég, mikre gondolok...) Na de a lényeg, hogy tudjátok, milyen félénk vagyok, és csak úgy jelentkeztem kurzusra, ha jön velem valaki. Panna drága, ma lemondta. Én azt hittem felrobbanok. Mit fogok én ott egyedül csinálni, egyáltalán hol fogok egyedül állni, vagy mit fogok felvenni? Meg akartam vele beszélni, hogy ő mit fog felvenni. Rövid naciban nem akarok táncolni, nem hinném, hogy bárki is kíváncsi a lötyögő lábamra. A hosszúban meg meg fogok sülni. Vagy mit csináljak a hajammal? Ha leengedve hagyom, akkor olyan izzadt lesz, hogy rátapad az arcomra. Általában egy sima edzésnél is ez történik. Most meg három óráig fog tartani, és ha felkötöm, akkor viszont úgy nézek ki, mint egy troll. Szóval fogalmam sincs, kb. semmiről. Már csak az lenne jobb, ha esetleg jönne az Andi (Nem az osztálytársam Andi, hanem a most ballagott Andi. Valamiért alsótól kezdve utál engem, régen terjesztett rólam dolgokat. Most már csak kritizál, de persze csak másoknak mondja, akkor, amikor én is ott vagyok. Így hangosan suttog, hogy azért halljam. Milyen kedves.) is. Na, akkor érezném magam eszméletlen kínosan, nem bírnám ki, hogy folyamatosan úgy nézzen rám, mint egy utolsó utcagyerekre, miközben ő persze tökéletesen néz ki. Mint mindig. Mióta a Panna szólt, hogy nem jön, és ebbe belegondolok gyomorgörcsöm van.

Ehhez a bejegyzéshez akartam megírni a vásárolgatós cuccot, de szerintem ez így pont jó hosszúságú, annyi képpel meg már furcsán néznie ki. Szóval holnap azt megírom, és megpróbálom befejezni az új kinézetet. (igen, már elkezdtem:D)