Oké, először is: Ez volt életem eddigi legjobb osztálykirándulása. Komolyan, valami eszméletlen jó volt. :D Két napra mentünk el Székesfehérvárra, az angoltanárnőnk szülővárosába. Az egész kirándulást ő szervezte meg az ofőnkkel, illetve ő jött el velünk az osztályfőnök helyettesünk helyett. Szóval reggel találkoztam pár osztálytársammal a buszmegállóban és együtt elmentünk a Kelenföldire, mert onnan indult a vonatunk. Az út hamar eltelt, eléggé élveztük. Ez itt egy párbeszéd Mesi, és a jegyszedő (kalauz?) között:
 - Jó napot kívánok! Jegyeket kérnék.
 - Az osztályfőnökünknél lesznek..
 - Óóó megbüntessem az ofőtöket?
 - Ne, ne tessék megbüntetni! Nagyon jófej, és kedves, meg szép, és szőke, meg nagy a melle. *egész osztály röhögőgörcs*
Ezek után elmentem az ofőnkért a vonat másik végébe és a visszafelé úton közöltem vele, hogy ne csodálkozzon ha a kalauz furcsán néz rá. Mert Mesi történt. Mikor megérkeztünk elmentünk a hotelba (cirka 30 perc séta) ami valami eszméletlen szép volt, még sosem voltam hotelban. Ezután elmentünk egy játékmúzeumba ahol a lehető legtöbb játékot sikerült tönkretennünk, majd pedig a Bory-várba. Nem szeretem a kultúrprogramokat meg ilyesmiket, de ez a hely valami csodálatos volt. Olyan az egész, mint egy mesebeli kastély, tele virágokkal, szökőkúttal, nagy szobrokkal. Megéri elmenni nagyon feelinges az egész. Összesen ennyi volt a múzeumosdi, miután visszaértünk volt egy óra 'csinálj, amit akarsz, menj, ahova akarsz' dolog, majd vacsora. Utána akik szerettek volna mehettek a tanárokkal kocsmázni, az angoltanárunk régi kedvenc kocsmájába. Aki akart ihatott egy kis sört, egyébként meg ültünk a cigi szagban, absztrakt, erotikus rajzokkal körülvéve a falon. Érdekes program volt, mindenki teljesen feloldódott, és úgy beszélgettünk mintha nem is lennének velünk tanárok. Miután visszamentünk a szállodába, már mehettünk is szaunázni. Vegyesen mentünk be a közepes méretű kabinba, fiúk-lányok együtt. Hát ott elhangzott néhány érdekes párbeszéd, amit inkább nem írnék le. A lényeg, hogy erre szerintem kb. egész életemben emlékezni fogok:DDD Egy jelenet: A szaunában kiderült, hogy pár fiú osztálytársam a szabadidejében bevásárolt és többek között például óvszert is vettek. Nem tudom, hogyan került a Mesihez, de fogta magát és felfújta orbitális nagyra. A következő pár percben azzal ment a lufizás. Ebben nem lenne semmi érdekes, csak annyi, hogy a tanárok kintről néztek minket, és még csak megszólalni se szólaltak meg. 

Az éjszaka megint egy másik sztori. Lefürödtünk, meg minden és a Mesi nagyon rosszul lett. Egyébként is náthás volt, de csak rosszabbodott. Ezt persze az is elősegítette, hogy gyógyszert vett be, sört ivott, majd megint gyógyszert vett be. (y) A lényeg az, hogy szegény annyira ramatyul volt, hogy teljesen elhagyta magát. Bonoval és Andival volt egy szobában, ők az éjszaka közepén szóltak nekünk, hogy meg kéne nyugtatni. Egyik pillanatban sírt, aztán nevetett, baromságokat beszélt össze-vissza, és hülye ötletei voltak. Nem nagyon sikerült bármit is tenni, nem tudott elaludni, úgyhogy mindenki összegyűlt a mi szobánkban és ott beszélgettünk, meg ugye öt percenként járkáltunk wc-re, mint úgy általában az osztálykirándulásokon. Már nem emlékszem, hogyan, vagy miért, de végül a Mesi a mi szobánkban aludt, az én ágyamban, én az Adriéban, Adri meg egy ágyban a Barbival. 

Másnap reggel reggeliztünk, aztán pedig kaptunk egy térképet, csapatokra oszlottunk, és meg lett mondva, hogy miket  kell megkeresni, lefotózni. A feladat közben találtunk egy fagyizót (Adria fagyizó) ahol brutális méretű "gombócokat" adnak 200 forinttért. Életünk legfinomabb fagyiját ettük aznap. Később elindultunk hazafelé, de leszálltunk Agárdon. Eléggé rossz idő volt, nem lehetett fürdeni, de azért páran még így is megtették:D Ezen kívül találtunk egy döglött halat meg pár páwagyereket a parton. Az osztályból egy csomó lány teljesen rájuk mászott, én éreztem kínosan magam, komolyan. Amikor elmentem megnézni a halhullát az egyik osztálytársam (Máté) éppen a rózsaszínpólós beazonosítatlan páwagyerekkel beszélt. Elmentem mellettük és az idegen fiú megkérdezte a Mátét:
 - Ezt a lányt hogy hívják?
 - Noéminek. - Megálltam és kérdőn néztem a csávóra, aki meg sem szólalt csak mosolygott rám és kacsintott. Beleröhögtem a képébe és továbbindultam az eredeti uticélomhoz. Igazából nem tudom mit kellett volna mondanom neki, de az a tipikus "szia, nézd szexi testem van, meg full buzis fejem, tudom, hogy engem akarsz" srác volt. Az ilyenek annyira szánalmasak.

Dióhéjban ennyi lett volna a kirándulásunk, de ezen kívül még történt egy csomó minden, amit egy másik posztban fogok leírni, egy, mert késő van, kettő, mert ezt is túl hosszúra húztam, meg a haullal is tartozok még, meg ehhez a bejegyzéshez is rakok majd képeket. :)