|
|
12; Nem haltam ám meg2014.07.05. 18:22, Noelle
csak nyaralni voltam.
Hát ismét itt vagyok, megint tudok írni. Csupán annyi történt, hogy el voltam utazva, a civilizáció háta mögé öt kerek napra. Vókányban voltam, Pécs közelében a Matild szerencsésebb diákjaival. (Aki nem tudná: Matild = Egy budapesti média iskola. Hetente 1x-2x vannak délutáni foglalkozások) Minden nyáron elvisznek minket egy birtoklátogatásra (nem táborba!:D), egy hegy tetejére kettő pici kunyhóba, ahol nincsen se áram, se víz, se konkrétan semmi. Ami van, az erdő, toportyán férgek (nézz utána:D), vaddisznók, szarvasok/őzek, pelék, sok-sok csalán és szúrós bokor, szúnyogok/lódarazsak/böglyök, Tomi és Máté, akik nagyon helyesek, pottyantós vécé, hálózsákban alvás pár matracon, az alacsony plafonú padláson, orbitális nagy pókok, sok-sok házimunka, számháborúk (Pécsett a Széchenyi téren is), vadász 100-ad (éjféli erdőben bujkálós játék, többnyire zseblámpa nélkül), lepra (nyugi, az is csak egy játék:D), szörnyű poénok, és lavórban fürdés együtt, az összes többi lánnyal. (a fiúk kint fürdenek a teraszon..) Szóval nagyon nagy vonalakban ez lenne Vókány. Én idén voltam másodszorra, tehát már ismertem a terepet, és őrangyal is lehettem. (olyan személy, aki vigyáz valaki újra) Mivel ez az egy hét konkrétan egy évnek tűnt, és rengeteg minden történt, nem nagyon tudnám ilyen szépen, egybefüggően megfogalmazni, ezért azt találtam ki, hogy pontokba szedve leírnám a viccesebb, érdekesebb dolgokat/történeteket. Amit még előtte elmondanék, hogy Matildba csak ilyen jó (vagy jónak látszó) gyerekek járnak. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy mindenki stréber és a tanuláson kívül nincsen élete, csak olyanok, akik csöndben tudnak maradni és odafigyelni amíg Misi (a Matild vezetője) beszél. Egy borzasztóan jó társaság/közösség. Senki nem veszekszik senkivel, nincsenek viták, kiabálások, egymás szapulása, de közben mindenki nagyon kedves, jófej, és vicces. Az egyetlenek, akiket lehet szidni, azok a tipikus tanárok. Misi is tanár volt régen, és ő az, aki a legjobban utálja az ilyen tipikus tanárokat, ami ugye azt jelenti, hogy ő is nagyon humorosan adja elő a dolgokat, meg iszonyat kedves:) Na, jöhetnek az élmények.
-
Vera idén kettő nagyon vastag jogszabályos könyvet hozott. Nagyon durva a csaj, egy olyan felnőttet nem ismerek, aki okosabb nála, és ez teljesen komoly. 14 éves, most tette le a felsőfokú angol nyelvvizsgát és bármit kérdezel tőle, ő tudja rá a választ, akármilyen fizikai elméletről, vagy a fehér lyukakról az űrben legyen szó. Imádok vele beszélgetni, habár sokszor a felét sem értem annak, amit mond, de mégis annyi felesleges (vagy nem) információt kapok, mint senki mástól.
-
Mikor felfelé gyalogoltunk a hegyre akkor szakadt az eső, és teljesen fellazult a talaj. Konkrétan folyt lefelé a sár a meredek hegyoldalon, és egy csomóan hasra estek. Én nem, amin eléggé meglepődtem, de persze örültem is neki:D
-
Minimum 15x meséltem el, hogy miért vagyok tiszta seb. Statisztika: Miután elmondtam mindenki rácsodálkozott, hogy gördeszkázom, és megkérdezték, hogy milyen deszkám van. Hárman sejtették, és összesen egy valaki tudta, hogy mi az a longboard.
-
Három topjoyos kupakkal lettem gazdagabb. Egyet vettem én Pécsett, egyet a Zsani, egyet pedig a Tomitól kaptam szülinapomra, meg minden más ünnepre.
-
Megtanultam kettő koreai rap szöveget, de fogalmam sincs, hogy mit jelentenek. Ezen kívül most már el tudom mondani németül, hogy nem tudok németül, és kaját kérni is tudok.
-
Krisztián a vonaton meghallotta, hogy animéket nézek (és azt is, hogy yaoikat), és a másik a vonaton, amikor mellettem kellett ülnie egy csomót beszélgettünk ezekről a dolgokról. Nem nagyon hagyta, hogy elmagyarázzam, elkönyvelt engem buzi anime pornó nézőnek.
-
A pécsi számháborúban kb. öt kívülálló sütötte el a poént, miszerint ő lelőtt engem, és igenis vegyem le a számomat és álljak ki. Voltak, akik segítettek számokat leolvasni, ezek közül egy külföldi volt.
-
A vadász 100-adban kb. 8-an voltunk egy csapatban. Amikor mi voltunk a vadászok (tehát mi kerestük zseblámpával a többieket az erdőben, és próbáltuk megakadályozni, hogy a többiek befussanak a körbe) akkor a Zsanival meg a Tomival + a Gergővel mentem együtt. Eléggé féltünk mindannyian egy bizonyos ponttól lejjebb menni a hegyen + valakinek ott kellett volna maradnia a kereszteződésben őrködni, de senki nem akart egyedül maradni. A fiúk úgy akarták, hogy mindkettejükkel megy egy-egy lány (persze mi mindketten a Tomival akartunk menni, de ezt nem mondtuk ki, csak egyértelmű volt.), vagy ők ketten és mi ketten, mi viszont fiúk nélkül túlságosan féltünk. Tehát az egész játékban végig egy helyben álltunk, és beszélgettünk.
-
Máté egyik kiszemelt áldozata voltam ijesztgetés terén, ami azt jelenti, hogy naponta 2x megijesztett, aztán jót röhögött. Megkérdezte, hogy megyek-e vele bátorság próbára, de egy perccel azelőtt mondtam a Zsaninak, hogy megyek vele. Ezt titokbanegy kicsit sajnáltam.
-
Az első állomás a bátorságpróbán abból állt, hogy a Tomi meg a Gergő kiugrik a bokorból és halálra rémisztenek. Na, de mindenkinek kellett magával vinnie egy teli pohár vizet az egész pályán, és megpróbálni nem kiönteni. Átlagosan az összes páros egyik tagjának a vize a Gergőn végezte. (Nálunk a Zsani öntötte rá véletlenül az egészet, mert ő haladt elöl)
-
Amikor önismereti játék volt, (mindenkinek volt egy papírja, amin rajta volt az egész Vókányos névsor, és körbe kellett járni és leírni a neved mellé mindenkiről a véleményedet) a Máté elfelejtett az én papíromra írni, így a vége felé vittem neki oda. Éppen a Fruzsival beszélgetett, így a Fruzsi látta amit ír. Máté azt írta, hogy kíváncsi, de a Fruzsi először azt olvasta, hogy kívánatos, és nagyon hangos röhögésben tört ki, majd tájékoztatott róla minket is. Máté meg én is elvörösödtünk, majd pedig mi is jót nevettünk:D
Ezeken kívül persze még rengeteg dolog történt, rengeteg poén született, amin fél órát nevettünk, meg minden. (Például olyanok, mint Ábel igenis szülni fog, mert joga van szülni, de ezeket úgyse értenétek) Most ennyi jutott eszembe, szerintem így is kilométerekkel jobbat tudtam írni, mint tavaly a régi blogomra. Az valami katasztrófa lett. (Oké, lehet, hogy jövőre meg majd erre mondom azt) Még annyit, hogy még ma éjszaka szándékozom befejezni az új kinézetet, szóval holnapra már tuti fent lesz:))
" - Mi az: pici, zöld és sétál?
- Séta-fika. "
| |
|
|
i don't care |
Néha úgy érzem más vagyok mint a többiek, néha pedig teljesen beleolvadok a szürkeségbe. Pozitívnak, mosolygósnak, energikusnak vallom magam, de sokszor éppen az ellenkezője igaz rám. Imádom a nyüzsgést, a pörgést, de vannak napok amikor inkább csak bezárkóznék egy jó könyvvel (meg egy kis nutellával, esetleg fagyival vagy étcsokival) és felszívódnék a valóságból, hogy a saját kis tökéletes világomban lehessek ahol minden úgy történik ahogy én akarom. Kreatív ember vagyok akinek mindig van valami ötlete, amit meg is próbál megvalósítani. Viszont álltalában túl hamar feladom. Imádom a színes, izgalmas, változatos dolgokat, épp úgy mint a fekete-fehér, borús magányt. Állandóan zenét hallgatok és énekelek hozzá. (1D; 5sos; K-pop; Mashupok + szinte bármilyen pop/rock) Álltalában szeretek művészkedni, rajzolni, festeni, írni, de megesik, hogy semmi kedvem hozzá. Gördeszkázni és táncolni mindig imádok, mondhatni a tánc az életem. Najó, ez túl nagy szó.. Inkább úgy fogalmazom meg, hogy táncos szeretnék lenni, vagy valami hasonló:D (Esetleg műsorvezető, de na, most nem ez a lényeg.) Szeretek utazni, érdekelnek az idegen kultúrák (Japán, Dél-Korea), az idegen nyelvek és nagyon szeretek angolul beszélni.. Meg japánul, amennyit tudok. YouTube rajongó vagyok, meg Otaku is, szóval nagyon szeretek animézni. Hát, nagyon nagy vonalakban ez lennék én.:) Tovább >>
legutóbb frissítve: 2014.07.06. Noelle
|
|
what people say |
Nem szeretnék mindenféle idióta szabályt kitalálni és nem áll szándékomban senki kreativitását korlátozni.:D Szóval ha bármit meg szeretnél osztani akkor hajrá. Halkan hozzáteszem még, hogy nagyon jól esik ha írtok és válaszolhatok rá. Ja és Noelle vagyok.. vagy valami hasonló.
|
|
|
|
|