Igazából mióta hazajöttem Vókányból az égvilágon semmi sem történt. Ültem bent a szobában és animéket meg youtubeosokat néztem szinte egész nap. Nem azt mondom, hogy ehhez is volt kedvem, de semmi nem jutott eszembe, hogy mit csinálhatnék. Leginkább ki akartam mozdulni, de nem volt kivel, mindenki elutazott. Amikor meg végre beleegyeztem, hogy egyedül elmegyek a mekibe és iszok egy jegeskávét, aztán meg megpróbálok újra gördeszkázni és trükköket kipróbálni, elkezdett zuhogni az eső. És ma is csak zuhog, zuhog, zuhog amióta felkeltem. Szóval, ennek az egésznek a lényege az volt, hogy elmondjam, hogy semmi nagyról vagy izgalmasról nem tudok írni, csak kisebb, nektek lehet, hogy jelentéktelenebb dolgokról.

Említettem, hogy mindenki elutazott, és ez alatt tényleg mindenkit értek, tehát Anett is, aki ezekre az időkre mindig rám bízza a teknősét. A neve Tekla (eléggé borzalmas név, ráadásul a teknős fiú, úgyhogy mi csak Bélának hívjuk) és akkor most nálam nyaral egészen jövő hét keddig. Igazából nem egy túlságosan jófej állat, és ere csak most tudtam rájönni, mert most van nálam először a csirke óta. (igen, volt egy kiscsirkém, nagyjából pont a blog írásának kezdete előtt.) Ha Bélát kiveszem a terráriumából, akkor elindul valamerre, és engem teljesen figyelmen kívül hagy. Akkor is, ha beszélek hozzá. Fogja magát és csak úgy random hátat fordít nekem és elskerázik. Csibuszal ez nem így volt. Ő szinte mindig kint volt a kis csirkéknek berendezett lavrocskájából, és sohasem menekült el. (még akkor sem amikor kint voltunk az udvaron, vagy a parkban) Sőt, egyenesen félt és őrült hangosan csipogott, ha nem voltam vele, és ha elindultam valamerre, jött utánam amilyen gyorsan csak tudott. Ha beszéltem hozzá, rám figyelt és a szemembe nézett. Annyira kis aranyos volt, nem volt még ilyen hűséges kis állatkám, mint ő.

Kép magyarázat: Az első képen Béla látható, úgy általában. A második képen Béla megpróbált belemászni a görögdinnye maradékomba és fennakadt a tálon, én meg jó gazdi módjára ahelyett, hogy kiszabadítottam volna, lefotóztam. A harmadik képen megint csak Béla van, most éppen miután másodjára is leesett az ágyról. (katt rájuk a nagyobb méretért)

Ezen kívül tegnap elmentünk anyával személyit csináltatni, hogy el tudjunk majd menni nyaralni, és életemben először repülőn ülhessek. (te jó ég, nagyon várom már:D) Szerencsénk volt, mert reggel összeomlott az egész rendszerük, és csak délutánra sikerült megjavítani, ezért nagyon kevesen voltak, tök hamar végeztünk. Ami viszont negatívum, hogy nagyon szörnyű lett az igazolványképem. Ah, pedig direkt aznap mostam meg a hajam, meg a kedvenc pólómat vettem fel, erre a csávó meg nem képes szólni, hogy mikor fotóz, és még csak újat se enged csinálni. Úgy nézek ki, mint aki szellemet lát. Utána bementünk az ottani könyvesboltba, mert anyának volt 15%-os kuponja. Három könyvet is vettünk, nekem meg olyan fangirlingem volt, minimum egy percig ugráltam és sikítoztam, aztán meg csak úgy néha elszórtam, amikor eszembe jutott. Megvettük Maggie Stiefvatertől a Lingert és a Forevert, meg Nathalie Somerstől a Lányok Regénye újonnan megjelent harmadik részét. (igen, szörnyű címe van, de nagyon jó könyv) Ez nem volt beszervezve, de amikor megláttam, hogy kiadták.. Egy 6 részes francia sorozat, de tavaly mikor elkezdtem olvasni abba kellett hagynom a második résznél, merthogy nem tudok franciául.

Ja, az új designt el is felejtettem megemlíteni. Hát, rengeteget szarakodtam vele, leginkbább a menünek a kódjával, mert sehogy se akart olyan lenni, amilyet én szerettem volna. Legutóbb nem tudom, hogy sikerült beilleszteni az oldalsó táblázatkódba, de ahogy kicseréltem a képeknek a linkjét (mert ugye csak annyit kellett volna csinálnom, és az is látszik, hogy csak annyit csináltam) összeomlott az egész cucc, és fogalmam sincs, hogy miért. Meg még annyit, hogy eredetileg egyáltalán nem ilyennek indult a dolog, nem is az óceán (vagy tenger) lett volna a fő téma. Mindegy, a lényeg, hogy sikerült megcsinálni, és végre készen van. :)