Táncon most nagyon készülünk az évadzáró gálára. Minden csapat térformázik, és már csak az utolsó simítások vannak a koreókban. Hát, így van ez nálunk is. Most szombaton volt egy extra óránk, ugyanis még régebben el kellett halasztani egyet, Steve-ék fellépése miatt. Szóval mi most szombaton kezdtük el összeállítani a műsort. Úgy szoktuk csinálni, hogy az év során megtanult táncokat/táncok egy részét összerakjuk, és így lesz egy hosszú. Az első három táncnál a 3. sorban állok, majd a 4.-re jövök legelőre. Ezzel nem is lenne semmi bajom, mert az első sorban összesen két ember áll, elméletileg viszonylag szélen, a másodikban pedig a törpék. Szóval semmi által nem vagyok takarásban. De. Drága Eszti (az első sorból) egyszerűen nem képes megtartani a térformát, és végül mindig az történik, hogy tökéletes pontossággal kitakar. Őszintén azt sem értem, hogy miért van az első sorban, ha nála sokkal jobb táncosok is vannak, (itt nem magamra gondolok.) de mindegy. Már szóltam neki, hogy ez így nem okés, de semmin sem sikerült változtatnia. Én viszont nagyon szeretnék látszani, az király lenne, ha az előadás után Dávid odajönne és mondana pár szót. :) Meg nem csak ezért, hanem eleve jövőre már hozzájuk fogunk járni táncra és szeretnék jó benyomást tenni. Egyébként ettől egyelőre egy kicsit félek is. Most én vagyok a legidősebb a csoportban, ott meg én lennék a legfiatalabb, meg eleve hova álljak be bemelegítéshez? Perpillanat ott állok legelől a Bonoval meg a Dorcival, és szerintem elég nagy parasztság lenne oda befurakodni, de hátul állni semmiképpen nem szeretnék.

Ja, a gála egyébként most vasárnap (Június. 1.) lesz, szóval elég zsúfolt a hétvégénk. Csütörtökön megyünk egy hajókirándulásra (elmarad a kémia:DD) a Diákönkormányzati nap alkalmából. Most jut eszembe, én is DÖKös vagyok, tehát lehet, hogy lesz egy kis plusz feladatom is. Utána pénteken reggel indulunk osztálykirándulásra és szombaton érkezünk vissza, aztán meg még megyek a Bravo Otto-ra is. Másnap ugye meg kelés van, mert fél kilencre oda kell érnünk a gálára. Ma pedig hamarosan indulok moziba, még a szülinapom alkalmából, meg veszünk fürdőruhát, meg pár nyári cuccot.^^

Ezen kívül kiolvastam a Csillagainkban a Hibát. Valami eszméletlen jó könyv volt, kár, hogy vége lett, még olvastam volna. Érdekes, hogy a Szent Johanna Gimi óta ez volt az első olyan könyv, ami után egy darabig ürességet éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. (ugye a könyv olvasása.) Azért tartom furcsának, mert ez csak egy egykötetes regény volt, amit pár nap alatt el lehet olvasni, az SzJG ugye meg nyolc részes. Na, mindegy. A lényeg, hogy mindenkinek nagyon ajánlom, hogy olvassa el még a mozifilm előtt. (Június 5.)

Ha érdekel a térformánk rajza, illetve a Csillagainkban a Hiba filmelőzetes, akkor katt a bővebbenre. :)

Arra jöttem rá, hogy vészesen közeledik a nyár. Szeretem a nyarat, a meleget, a strandot, szeretek lengén öltözni, és semmivel sem törődve élvezni a szabadidőt és fagyit enni. Csupán arról van szó, hogy még nem állok készen rá. Nem vettem fürdőruhát, nincsenek nyári cuccaim, de ezek bőven eltörpülnek a feledés és a változás félelme mellett. (Tiszta Augustus Waters vagyok emberek:D) Tegnap rá kellett döbbennem, hogy összesen kettő alkalmam van tenni azért, hogy felkeltsem az Ő érdeklődését. Összesen kettő edzés lesz még a szünet előtt, plusz az évadzáró gála, de az elég lehetetlen szituáció lenne. (na, nem mintha úgy tervezném, hogy majd a további két lehetőség egyikét is ki fogom használni.) Szóval ennek itt vége is lesz pár nap múlva, és ami a legjobb, hogy úgy, hogy el sem kezdődött. Ez alatt persze a harcot értem, azaz rengeteg lehetőséget szalasztottam el akár személyesen vagy facebookon, és nyilvánvalóan nem adtam bele mindent. Konkrétan semmit nem tettem azért, hogy legyen oka engem megjegyezni, egy nyár pedig hosszú idő, és kétségkívül a változás leg intenzívebb időszaka.

Pár napja tesiórán osztályozták a ziccer dobást. Minimum az osztály 3/4-e utál kosarazni, köztük én is. Nagyjából ennek a ténynek megfelelő jegyek születtek, habár én ez alól kivétel vagyok, mert ötöst kaptam. Furcsa módon hamar sorra kerültem, pedig hátul vagyok a névsorban így az óra többi részét a földön ülve énekléssel töltöttem Nikivel, Mesivel és Bonoval. Mesi hirtelen felvetette a Dávid témát, és mivel ő elég bevállalós, mindenkit ismer, és szeret beleavatkozni mások dolgába, költői hangsúllyal megkérdezte tőlem, hogy szeretném-e, ha beszélne vele. Nem tiltakoztam, mert tudtam, hogy magamtól úgyse tennék semmit, de nem is buzdítottam, hiszen már voltak rossz tapasztalataim ehhez hasonlító 'ráírok és összehozlak vele' esetekben. Jó, persze az régen volt és kisebbek, meg éretlenebbek, meggondolatlanabbak (nem mintha most olyan nagyon okosak lennénk.) voltunk. A beszélgetés után arra jutottam, hogy örülnék, ha ráírna, de biztos voltam benne, hogy el fogja felejteni. Hát igen, Mesi mindent elfelejt. Általában én szoktam mindenre emlékeztetni, de legtöbbször én is mindent elfelejtek, szóval képzelhetitek. Ma angolon próbáltam rá emlékeztetni, de furának és kínosnak tartottam csak úgy előállni vele, ezért csak jeleket próbáltam adni. Rajzoltam 'D' betűt a kézfejemre és megkérdeztem honnan ismeri. Fogalmam sincs, hogy értette-e.

Ezen kívül a kémia tanár nagyon megszívatott minket, mert új anyagot vettünk (senki nem fogta fel.) és az utána lévő órán rögtön dolgát íratott belőle. Egyre jobban utálom azt a nőt.. Technikán batyukat készíttettek velünk dekorációnak a ballagásra. A tanár ott hagyott minket egyedül, amiből az lett, hogy sisakot és köpenyt csináltunk magunknak (én voltam a Terítő-nő.) a rendelkezésre álló anyagból, az elkészültekkel pedig nekiálltunk kidobósozni. :)

Végül szeretnélek titeket emlékeztetni arra, hogy az oldalnak vannak menüpontjai. Jobb oldalt találjátok meg őket a 'when we're' nevű modulban. (mindezt azért, mert kértem egy kritikát, és az író nem vette észre őket. :D)

Az elmúlt pár napom leginkább a pihenésről szólt, ami abból állt, hogy olvastam, deszkáztam, átjött Niki (ami egyáltalán nem volt pihentető.) és nálunk is aludt, illetve sütöttem és ettem. A nagy gördeszkázás azt takarja, hogy minden nap lementem gyakorolni, úgy fél - egy órát. Szerintem tényleg sokat fejlődtem. Szombaton le is mentünk a Margit-szigetre, eléggé távol sikerült csak parkolóhelyet találni, szóval oda-vissza is deszkával mentem. A visszafelé úton nagyon menőnek érezhettem magam, ezért úgy gondoltam, hogy én most a lejtőn fogok menni, ami tele volt kátyúval. (ezt már egy kicsit későn vettem észre..) Na, szóval nekilendültem nagy mosollyal és kb. az első lyukban megakadta a kerék, seggre estem, amitől a gördeszka kiszabadult és elkezdett lefelé száguldani a főút mellett. Szépen ki is szaladt, az autósoknak úgy kellett kikerülgetnie. Hát mit mondjak, eléggé gáz helyzet volt. Anya barátjának kellett kiszaladni érte. Végül a deszkám sértetlenül megúszta, mi meg gyorsan haza jöttünk. Az a rossz az egész gördeszka dologban, hogy a legtöbb járdán egy rakat ember mászkál, az úttestre meg nemigen merek kimenni. Amióta tavaly elütöttek, azóta biciklivel se szeretek túlzottan a kocsik között menni. Oké, igaz, hogy nem lett semmi bajom, (még a szüleim se tudják. ha tudnák tuti megöltek volna érte.) de attól még elég ijesztő volt..

Otthon sikerült kiolvasnom a Shivert (Maggie Stiefvater) és végre elkezdhetem a Csillagainkban a Hibát. (John Green) Nem mintha olyan rossz könyv lett volna, igazából nagyon is tetszett, majd valószínűleg írok róla ajánlót is. Ezen kívül sütöttem még epres pitét, illetve apának egy szülinapi tortát. Az is epres volt, csak még nyakon lett öntve csoki puddinggal. Furcsa módon, még az epres pite is ízlett, pedig én nem szeretem az ilyeneket. Szerintem megint túl sokat eszek, és leginkább egészségtelen dolgokat. Pont most, nyár előtt. Persze, nem azt mondom, hogy kövér vagyok, vagy valami, csak hát nincs kedvem az egyetlen dolgot ami tetszik magamban elrontani.

Ma lesz tánc, szóval látni fogom. Már egy kicsit izgulok, mert mostantól deszkával fogok járni. Ő is szokott néha rollerral . :)

Hát eljött ez a nap is. Ma lettem 14 éves, illetve ezzel egy időben ki is nyitom az oldalt. Tegnap már egy kicsit izgultam a mai nap miatt, de így visszagondolva teljesen feleslegesen. Semmi nagyon különleges nem történt, amikor reggel felkeltem ugyanaz a lány bámult vissza rám a tükörből, mint eddig. Na de kezdem az elejével. Ébredés után (mint úgy általában manapság) elég hisztis voltam és nem keveset veszekedtem anyával, tehát elég borús reggelem volt, illett az időjáráshoz. Problémám volt a hajammal, a fejemmel, a ruháimmal, anya folytonos piszkálódásával, úgy általánosságban az egész világgal. Egyáltalán nem volt szülinapos hangulatom. Ez azért volt baj, mert tudtam, hogy a többiek boldognak akarnak látni az iskolában, és ha én rosszkedvű leszek, tuti mindenki más is az lesz. Eleinte nehéz volt jó képet vágni a dologhoz, de az első óra után már teljesen el is felejtettem az otthon történteket. :) Nagyon jól elvoltunk egész nap, és mindenki várta már az ebédszünetet, ugyanis én minden évben sütök egy tortát, amit aztán bent megeszünk. Ez idén is így volt, megint hasonló tortát vittem, (azt, aminek a receptje fent van a blogon) csak egy kicsit felturbózva. Extra sok krém volt benne, és a tetejére friss epret raktam. Szerencsére mindenkinek ízlett, agyon lettem dicsérve érte. :D Miután hazajöttem még Anett beugrott egy fél órára, hogy ő is felköszöntsön, illetve, hogy megtárgyaljuk a tárgyalnivaló dolgokat. A maradék időmben összesen annyit voltam képes csinálni, hogy a gép előtt ültem és vártam egy bizonyos "Boldog Szülinapot!:)" üzenetet, történetesen Dávidtól. Én csak ültem és bámultam a nevét, meg a neve melletti zöld pöttyöt, de akárhogy szuggeráltam nem akart megérkezni. Ez eléggé lehangolt, konkrétan ezért vártam csak a szülinapomat, hogy végre ő írjon nekem. Tökéletes alkalom lett volna.

Mint már korábban is írtam, az időjárás elég rossz volt, szóval ma se tudtam lemenni gördeszkázni. Most már végre elvonulhatnának a felhők, mert így soha az életben nem fogok megtanulni profin longboardozni, pedig már itt lenne az ideje, mert igazán szeretnék vele emberek közé is menni. Ja, persze úgy, hogy nem kell percenként leugranom a deszkáról.

Ha érdekelnek az ajándékok, amiket kaptam kattincs a bővebbenre^^